Forradalmi teknőcök vagyunk!

Csókolom!

Az van, hogy most elfoglaltuk a Papi blogosát, és ottan meséljük el Duba-Dabit, mert a teknőcöknek is joga van hozzá. De azért tessék itt is kommentolni mert mi meg fogjuk nézni, és tök örülünk neki!

Berakunk ide egy képet, ami ilyen eszkuzív dolog. Vagy mi.

Itt a Papi lábán vagyunk, és én próbálok mosolyogni, de nem annyira megy, mert eléggé billegünk. Mögöttünk a nagy teniszpálya, azon éppen most játszanak, de mi nem nézzük, mert fotóst csinálunk. Amíg mi nem nézzük éppen, addig eléggé sokan mások nézték, mert a tévé is adta. És azért adta, mert volt ilyen kamerás bácsi. Mi azt is lefotóztuk, mert neki is volt sapija, meg mert eléggé menő kamerás bácsinak lenni. Az már majdnem salakmotoros, de azért nem pont. És mondjuk ő így visszaforgatva hordta a sapiját, attól még menőbb, és ezt én is meg fogom próbálni, ha nagy leszek. 

Ez a kamerás dolog mondjuk rettentő technikai. Még sokkal többet is mesélünk, de azt inkább a Papinál tessék megnézni. Úgy, hogy át kell oda klikkolni. Csak vigyáztam, mert már nem Azonos! Angelika!

Nagy blogos nyári beszámoló

Csókolom! Oszika vagyok, cilindereses litöl törtöl, de erről majd később.

Néger lesz az amerikai elnök! Ez óriási hír egy teknőc életében! A Vienetta és a tácsdán feltalálása óta a legnagyobb cuccos (ezt így mondjuk, hogy cuccos, hallottam), de tisztára!

Jó, mongyuk a tácsdán az egy kicsit jobb, de egy néger elnök sem szar!

Jó, a Vienetta is nyam-nyam, de a néger azért még dobogós!

Mi úgy gondoljuk, hogy ha a néger megnyeri, akkor az egész világnak jobb lesz, mert most  az van, hogy eléggé szív mindenki, meg a bankok is. Kérdeztük a Papit, hogy miért szív mindenki, de csak annyit mondott, hogy hitelufi van. Vagy mi. Kérdeztük, hogy hitelufi az olyan-e mint a kergemarhakór, mert attól is mindenki beszart, de nem olyan. Az viszon valószinű, hogy egy hitelufitól tök nem kéne mindenkinek szívni, ezt megmondtuk Zom bácsinak is, aki meg erre azt mondta, hogy Oszikám (így mondta, hogy Oszikám, mert országos cimbik vagyunk), nem is olyan rossz az, ha mindenki szív. Sőt ha ő ajánolhatna valamit a népeknek, kimondottan azt mondaná, hogy szívjanak többet.

Ebből is látszik mennyire bonyolult ez. Mongyuk egy közös fotó a néger elnökkel klassz lenne azért.

És azt is szeretnénk elmondani a Paolóval, hogy ha esetleg egy olimpiai bajnok vizilabdás olvasná a blogosunk, akkor szóljon már lécci, mert jó lenne egy közös fotó. Mi is viziek vagyunk, szóval lenne közös téma.

Most akkor berakunk egy képet, mert képet berakni nagyon szeretünk.

Itt éppen Kata nénivel bambulunk, csak kitakartuk, mert mondta, hogy nem kéne. Hogy legyen neki inkontinója. De mi nagyon szeretjük őt, úgyhogy beraktuk, mert hátha nem haragszik meg ránk nagyon. Végülis mi csak kisteknőcök vagyunk, igaz a Paoló már hetven éves. Ezt most tudtam meg, eléggé durva! 

Hogy a Kata néni. Ő a mi lakásfelelősünk. Ő mondja meg, hogy legyen ilyen bazi nagy fehér körbeülősünk, és akkor lesz. Csak kitöröltök az arcát, hogy ne kapja el a frász. Ez a törlős cuccos tök izgi, egész délután töröltünk a Paolóval. Mi mongyuk szeretjük a körbeülőst, csak ronda. De teknőcszempontból szuper. Van is róla fotónk, megmutatjuk.

Itt a Té nénivel vagyunk, aki a Zom bácsi barátnője felesége csak kicsit őt is törölgettük. Aki észrevette, hogy szívecske alakban törölgettük, annak pacsi!

Én titokban szerelmes vagyok a Té nénibe.

Meg a Kata nénibe is, titokban.

A képen a háttérben ott van a Brúnó, aki egy plüssállat, semmi különös, de jópofa. Ő most a kedvenc plüssállatom. Néha a Paoló ugat helyette.

Szeretném azt is elmondani, hogy legyen már nekünk is néger elnökünk. Vagy japán. Azért is mert most nyáron volt a focis Európa-bajnokság, és tessék elképzelni, az Intert nem engedték játszani! A genyák! Pedig mongyuk az Inter európai is (ezt megnéztük, hogy biztos-e, de az), meg bajnok is. Akkor meg miért nem? Ha a japánok rendezik az egészet, tutira nem engedték volna-e, hogy ne játsszon az Inter!

Így mongyuk mi végig a spanyoloknak drukkoltunk. Nyertünk is szépen.

Új kérónk is van! Azért kell a Kata néni. Hogy ne legyen olyan ronda mint a régi. Mi mongyuk azt is szerettük, mert tele volt kishangyákkal és azok a haverjaink voltak. Most nincs kishangya, viszont van bazi nagy teraszunk, ami teljesen menő. Ott sütöttünk múltkor és akkora láng volt, mint ötször én!

Persze lefotóztuk. Csak kicsit elcsesztük, úgyhogy inkább egy másik képet mutatunk.

Itt Bazsi bácsi és Zom bácsi sütik a husit. Ez a husi, amit sütnek, pácban van, és ez rettentő vicces, merthogy pácban van, tetszik érteni? Bazsi bácsi és Zom bácsi a legnagyobb cimboráim, holtversenyben. Ezt így mondják. Hogy holt. Szerintem ezt senki sem érti.

A Bazsi bácsinak van egy ismerőse, a Dzsesszi néni, aki amerikai és minden nap lát négert Csikágósban. Lementünk hozzá nyáron a Balcsira, és tök izgi volt. Bazsi bácsi kölcsönadta a saját autóját, mert a miénket ellopták. Mongyuk a Bazsi bácsi autója eléggé szar, mert nem jön le a teteje. Próbáltuk, nyomtuk tökre, de nem.

Az a bácsi, aki ellopta az autónkat, annak kapjon csomó tácsdánt a kedvenc csapata. De minden meccsen! Ne csak egyszer!

És Dzsesszi néni úgy hívott, hogy litöl törtöl. Megkérdeztem Bazsi bácsit, és elmondta hogy ez amerikaiul van, és kábé azt jelenti, hogy gyönyörű algafagyi! Szép, nem? 

Ja, a cilinderes. Azt az Andris bácsitól kaptuk, aki a legnagyobb cimborám, tegezödünk is, meg minden. Most Íresországban van, ahol a Bonó bácsi is énekel. És onnan hozta ajándékosba. Egyből fel is vettük, és szerintem tök jól áll. Andris bácsi csokit is hozott. Tutira a legjobb cimborám.

Itt vagyunk mi, meg a cilinderes, háttérben pedig a Bazillika. A Bazillika látszik a teraszunkról és a legröhejesebb nevű kéró az egész városban. Ha lenne olyan haverom, akinek Bazil a neve, akkor egész nap ezen röhögnénk.

Igazából így is egész nap ezen röhögünk.

Mondjuk elég laza lehet ott lakni.

A cilinderesből kilóg egy ilyen bigyó, ami olyan mintha a hajunk lenne, de nem az! Egy teknőcnek nincsen fonott haja, ami zöld is meg narancsos is. Megnéztük a kedvenc internetünkön, az a címe, hogy teknöcponthu. Van még más kedvenc internetünk is, de ez a legjobb. Csomó teknőc van rajta.

Itt egy másik kép. Ez is a teraszon van, csak áttipegtünk a másik oldalra. Direkt szóltam a Paolónak, hogy rakja már úgy a tappancsát, hogy látszódjon a Patriotsos csuklószorítója, mert az eléggé laza és sohase látszódik. Csak sajnos most egy néger szétkúrta a Brady térdét (ezt a Papi mondta így, mert neki szabad csúnyán beszélnie, azt is mondta, hogy a szétkúrta ripityára, de azt hiszem ez már nagyon csúnya), de ez a néger egészen biztosan áruló, mert egy rendes néger tutira nem csinál semmit a Brady térdével. Így Brady idén már nem játszik, de van helyette egy másik, de az szar. Sajnos a Meroni is szar, nem fogja a lasztit a hóna alá és uzsgyi, hanem csak tipeg kettőt és elesik, szóval eléggé szívás az egész. Azért még drukkolunk, mert egy rendes teknőc nem süllyed ki a szálló hajóból. Vagy mi. Ebben a szálló hajóban most nem vagyok egészen biztos.

Mongyuk azt senki nem kérdezte, hogy mondd Oszika, szeretnéd, hogy egy áruló néger szétkúrja a Brady térdét, mert én tutira nem szerettem volna.

Küldünk egy képet a Bradynek is, hátha olvassa a blogost. A kis barátnője van rajta, amint éppen szárnyas és bandzsa. Ja, és ha olvasod a blogost kedves Brady, üzenjél már valamit légyszi!

Szerencsére az Inter eléggé laza, a Zibrazabotvisz bácsi pedig olyan gólokat rúg, hogy én nem is egészen értem. Néztük ismétlésbe is, de akkor sem. Az a vicces, hogy ilyenkor meg a Zibrababotvisz bácsi nem rohan a nézőkhöz, mint azok a bácsik akiket mingyá lelőnek a filmekben, így felemelt kézzel, amíg a többiek rá nem ugranak, hanem csak berúgja, és így körbenéz, hogy szevasz tavasz. És ott áll, amíg a többiek ráugranak. Furfangos! Mintha japán lenne.

Idén nem megyünk Havajra. Ha mennénk, már tudnánk. Kérdeztük finoman, de nem.

Idén is volt medzsik Nemzeti, de a Papi nem vitt ki minket, és persze nem is jutott be a topnyócba. Kilencedik lett, hehe.

A legjobb hírt a végére hagytuk, mert a Paoló mondta, hogy a végén legyen valami ötős, vagy mi. Ja, ütős. Na, az. Hogy van új autónk, fekete, és lejön a teteje! A legkövetkező alkalommal majd azt is lefotózgatjuk, és majd tessék megdicsérni. És ezt is tessék már megdicsérni, ha lehet, mert mongyuk elég sokat pötyögtünk rajta, és az kisteknőcként igazán nem könnyű.

Névnapos

Hát csókolom! Megint itt vagyok! Ma van a névnaposom, illetve az interneten már tegnap, mert technikai. Ebből az alkalomból a Papitól azt kaptam ajándékba, hogy írhatunk megint a blogosra, mert már régen nem, és mi nagyon szerettünk volna. Eléggé nem szép dolog a Papitól, hogy nem írhattunk a blogosunkra, mert ő meg írhat. Titokban kilestük a Paolóval, és a sajátjába ír! Csomószor!

(Oszkár, nem leszünk így jóban!)

Igen, de most névnapos van, most hadd má!

(Oszkár. A nagy teknőcök legfőbb erénye a megbocsátás.)

De én még kisteknőc vagyok!

(Azoknak is.)

Na, sejtettem. Mindegy, akkor a Papi jó fej, meg minden, csak tök nem írhattunk a blogosra már sok hónapja. Egész tavasszal nem! És ez eléggé tökre gáz!

(Lényegre.)

Jó. Azóta ilyen igazi Huditeknőc lettem! Az nagyon izgi! Csináltunk is ilyen közeli képet, amint huditeknőc vagyok!

A hudi az olyan pulcsi, ami így előre jön fejre, és a patriotsosok viselik, meg a jedik, meg a négerek. Talán a cseszlovák salakmotorosok is, de az nem tuti. Papi mondta, hogy nekem ezek a refinca-csoportom, hogy a patriots meg a négerek meg a jedik. Mondjuk én nem tudom mi az a refinca-csoport, de szerintem az enyém elégé fasza. (Oszkár!) Úgy értem klassz.

Kicsit kilóg a piros sapim, hogy azért laza legyen.

Laza nem?

Szerintem eléggé nagyon laza. 

Ez a kép Bécsesben készült, mert ott is voltunk. Bécsesről azt kell tudni, hogy ott lovak szarnak az utcán, csak úgy simán. (Oszika!) Most mér? Nem mentek vécére, ahogy mi szoktunk, hanem csak az utcára. Lazásból! Még csak nem is nyomtak, ahogy mi szoktunk, hanem csak potty és kész! Ki is találtuk aPaolóval, hogy ha hazajövünk, akkor mi is kakilunk egyet az utcára, hátha. De aztán hagytuk, mert akkor kilátszott volna a popim, és kicsit szégyellős vagyok. Ezt így kell írni. Hogy popi.

Itt egy klassz kép még ahogy a hudiban bambulunk.

A Paolón nincsen hudi, neki csuklószorítósa van. ami szintén eléggé nagyon menő. Az is Patriotsos! Ja, az enyém is az. Onnan van, hogy a Papi hozott nekünk Bostonból plüssmacit, és rajta volt a hudis, én meg jól levettem róla.Plüssmacira minek hudi, nem? Tök pazarlás!

Ja és bajnok lett az Inter, lálláláláá!

Bécsesben sokat sétáltunk, mert ott is van sok régi kő, min Rómásban. Mondjuk azt senki nem kérdezte meg, hogy mondd Oszika, hova szeretnél minden évben elmenni nyaralni, mert mondjuk én Vegaszba.

Itt mintegetünk a hátizsákból.

Itt kicsit lecsúszott a hudim, de azért el lehet képzelni.

Fú, annyi mindent kéne mesélni! Találkoztam igazi amerikai nénivel is, de csak itt a Balatonon. És nem votl néger, de nagyon aranyos volt. Meg a szupebón pont kikaptunk, de csak a csalás miatt. Meg ellopták az autónk is, az nagyon izgi volt! Igaz mi nem láttuk hogy ellopják, mert akkor azért szóltunk volna, hogy ne már! Eléggé szép nagy autó volt, és nem volt teteje sem, mi azt szerettük a legjobban.

Ja, és új kéróba költözünk. Állítólag lehet, hogy ott külön szobánk is lesz! Az nagyon izgi! Mert akkor nem kéne így a szülők előtt ismerkedni, hanem mehetnénk privátba, vagy mi. És az új kéróban tök nagy terasz is van, ami pont a teknőcöknek való, bambulásra. Majd mingyá megis mutatjuk, csak most rohanni kell, sajnos. Csókolom!

(Oszkár! Mi maradt le?)

Mi?

(Köszönd meg szépen!)

És szeretném megköszönni szépen mindenkinek, aki boldog névnaposat kívánt!

Most már hamar írok, meg sokat is! Remélem! 

Mégis benne voltam a tévésben!

Meroni Oszika vagyok, kisteknőc, leendő néger. Megkérdeztem, ezt így mondják. Hogy leendő. Aki még nem, de majd. Csak azért, mert a Patriots az most tizennyolc-nullra áll, de mindjárt tizenkilenc. Én megmondtam az elején! Pláne a Meronit!

Eléggé régen írtam blogost, de ebben nem a Papi a hibás, mert ha ő lenne a hibás, akkor azt hiszem sose többé nem írhatnék blogost. Ez így működik, a felnőttek sosem hibásak, pláne a Papi nem, de ha mégis, akkor úgy kell csinálni, hogy nehogy megharagudjanak, mert abból még nagyobb baj van. Ez ilyen kicsi baj vagy nagyobb baj kérdése. A kicsi baj mindig jobb, ez az én tapasztalatom.

Most nem írunk az esküvősről, meg mindenről, hanem majd így apránként, vagy hogy, de semmiképpen nem azért, mert a Papinak nincs ideje, hanem mert ez így a legjobb. Mondjuk azt senki nem kérdezi, hogy mondd Oszika, szerinted hogy a legjobb, de a jó kisteknőcök ezt nem... mit nem csinálnak ezzel Paoló? Firtatolják? Akkor azt nem. De hülye szó.

Amióta nem írtunk, azóta a Patriots csak nyert és az Inter is majdnem. Igazából eddigi életem legszebb időszaka volt ez az ősz, mert keresztmenyem is van, de az még semmi!

VOLTAM A TÉVÉBEN! TÖKRE!

Papi, ezt így nagy betűkkel írtad? Jó. Megpróbáljuk belinkolni vagy mi. Ott pókerezik a Karcsi bácsi, én pedig bambulok, meg kicsit izzad a mellsőlábam, de az nem látszik. Ez életem első tévés fellépése, és szerintem eléggé nagyon jól sikerült. Nem beszélek sokat benne, pedig azt hittem interjút is akarnak majd vagy mi, de nem. Pedig kérdeztem is a tévés bácsit, hogy nem érdekelné-e szerinte a kedves tévésnézősöket egy kisteknőc, aki volt már Vegaszban meg blogosa is van meg sapija, de eléggé leszarta.

Az a trükk, hogy egy perc ötven másodpercig (ezt így mondják, hogy másodperc) ki kell bírni a dagit, és akkor jövök én. Ott bambulok, amíg Karcsi bácsi pókerezik. Direkt megvilágítottak, hogy szépen látszódjak.

ajjaj. Nem tudjuk berakni! Pedig a kecskéket sikerült! jajjjajj! Tök technikai! megpróbáljuk valahogy belinkolni, vagy mi! 

Szép nem? De most tényleg! Nem számoltam össze pontosba, hogy mennyi kisteknőc volt eddig a tévésben, de tuti nem sok. Nekem egyetlen kisteknőc ismerősöm sem jutott be a tévésbe még. Igaz én csak a Paolót ismerem, konkrétilag.

De én igazából a Zom bácsi esküvőjéről szeretnék mesélni, mert az volt életem legjobb bulija és csókolóztam is a Marci bácsival. De akkor arról majd legközelebb, mert az a legjobb, vagy mi. Papi szerint már holnap írhatunk az esküvősről, ami elég klassz. Ha nem írhatunk, mert esetleg a drága Papi fáradt lenne, vagy éppen tuti fontos dolog van valamelyik könyvben, akkor sincsen baj. Mert e teknőcök túlélők. Ezt a Dávid bácsi mondta nekem az esküvőn, és tök így van.

De azért egy képet berakunk, mert ezen rajta van, hogy csokornyakkendőben megyünk az esküvőre, a kabriós kormányában benne. És az annyira szép volt! Egyszer majdnem leesett a sapim is!

És hogy már csak hármat kell aludni és itt szupebó, és hajrá Patriots!

Nem voltam benne semmibe sem

Az van, hogy nagyon néztük a Paolóval, de tökre nem voltam benne a dagis tévében. Ja, Oszika vagyok, huditeknőc. Eléggé szomorú is voltam, mert mégiscsak a tévéről van szó. Az NC bácsi azt írta, hogy az internetben benne lenni az sokkal nagyobb dolog, mint a tévében, és az NC bácsi eléggé nagyon jól tudja ezeket a dolgokat, de aztán megnéztük a Paolóval a vivivesen, ahol mindenki rajta van, még ilyen plüssmacik is meg minden, és azon a Meroni nincsen rajta. Meg a Brady sem. Viszont a tévében mindig benne vannak. Szóval lehet, hogy mégis a tévé a nyerő. 

Azt persze senki nem kérdezi meg, hogy mondd Oszika, szeretnél benne lenni a tévében, a dagik között? Mondjuk szeretnék. A sportkettőtévén szivesebben benne lennék, amikor nfl-meccset közvetítenek, de gondolom az eléggé technikai lenne.

Szóval most még nem voltam benne, de nem is volt az a rész, amikor benne lennék. Az a résu lesz az, amikor a Milán bácsit, ő az egyik ilyen dagi, és tényleg tök dagi, szóval a Milán bácsit így bemutatják. És akkor ott szépen pókerezget a Milán bácsi a kis barátaival, én meg a háttérben bambulok. Egyszer így integetek is kicsit, hátha.  Talán majd a jövő héten.

De addig még írok majd az esküvőről. Mekkora buli volt! 

Benne leszek a tévében!

Oszika vagyok, huditeknőc, de ezt majd elmagyarázom. Mert most ilyen egészen sürgős dolgot akartam megírni, annyira sürgősest, hogy még a Papi is kénytelen volt segíteni. Mert mondjuk én már eléggé nagyon szeretnék írni a blogosra, csak most kicsit rossz nekünk, mert szegény Nagypapi beteg. Voltunk is nála a kórházosban, de nem énekeltünk, mert ott nem szabad. A kórházosban eléggé büdi van, majdnem annyira mint a medzsik versenyen, de annyira azért mégsem.

És ha majd lesz időnk, akkor mindenképpen megírjuk majd a Paolóval a Zom bácsi esküvőjét, mert az mekkora buli volt! És azt is megírjuk, hogy miért vagyunk huditeknőcök. Sőt, azóta már nem is huditeknőcök vagyunk, hanem hudidzsedik, de ez még titok. És azt meg mindenképpen megírjuk, amikor elmentünk a Paolóval kettesben vendégségbe Karcsi bácsihoz és Macikához, és ott is aludtunk, háromszor! Andika néni, akinek nemsokára kis Karcsibácsijai lesznek, főzött ránk és pókerosoztunk is! Fotó is van! Egyet azért berakok, mert eléggé izgi.

A képen látható, hogy Macikának nagyon szép zoknija van, nekem meg jól jönek a lapok. Minél kevesebb pötty van a kártylapon, annál jobb, és az enyémen meg alig van pötty!

De a lényeg az, hogy benne leszek a tévében! De nem biztos! Ma este lesz a tévékettősön a Nagy fogyós műsor, ami ilyen dagi bácsikról szól, hogy mennyit esznek, meg minden. És az egyik ilyen dagi bácsi, az a Karcsi bácsi haverja, és megbeszéltük, hogy amikor kijön a tévékettős, hogy csináljanak ilyen felvételt a dagi bácsiról, amikor éppen pókerezik, akkor én is ott bambulhatok a háttérben. Próbáltam finoman mondani, hogy én is szívesen nyilatkoznék a tévékettősnek, énekelni is tudok, meg a kedvencem a Meroni, de olyan nagyon nem érdekelte őket a dolog. Biztos nem vagyok eléggé dagi. Ha nagy leszek, dagi leszek, és akkor bekerülök a tévékettősbe, és akkor elmondom mindenkinek hogy mennyire szép az Angelika! Jó terv nem? 

Mondjuk daginak lenni eléggé technikai. Ki is találtam hétvégén, hogy bazi sokat eszek és akkor hátha, de nem lettem dagi. Nem egyszerű.

Tessék nézni este, hátha! 

Nemzetis

Oszika vagyok, medzsikteknőc. Most voltam a medzsik Nemzetis bajnokságon. Mekkora buli volt! Igazából Zom bácsi esküvőséről akartam írni, de az eléggé nagyon bonyolult, mert ki kell nyomozni dolgokat. Például eléggé nagyon nem emlékszem, hogyan kerültem bele abba a pénzesbödönbe, amiben azt a sok pénzt gyűjtötték, amikor Té nénit menyasszonytáncoltatták, vagy mi. Mert belekerültem, az tuti, fotó is van róla, de hogy hogyan, hát az eléggé rejtélyes. Mondjuk mekkora buli volt!

A Nemzetis, hát az meg még nagyobb buli volt. Már előtte is nagy buli volt, amikor minden reggel arra ébredtem, hogy már itt vannak a srácok, akik az én legnagyobb haverjaim, és tesztelnek. (Ezt így mondják.) És közben mindig ilyen vicceseket mondtak, hogy faszom a manába, meg kurva tamagojfi, meg tudtam hogy csárt fogsz topdekelni, meg reakciósba csinálok két denevért és beleröhögnek az arcodba, meg a mártírok elpicsáznak mindenkit baszod. Ezeket nem én mondtam, mert én nem káromkodhatok, mert még kicsi vagyok, de azért sem én mondtam ezeket, mert nem is értem, mit jelentenek.

Viszont eléggé izgi volt hogy mik ezek a dolgok, meg a kisteknőcök eléggé érdeklődő típusosak is, úgyhogy megkérdeztem Karcsi bácsit, aki óriási haverom, hogy mondja már meg mi az a röhögő denevér. És ekkor Karcsi bácsi megmutatta a röhögő denevért, és onnantól én bekakiltam a röhögéstől. Később le is fotóztuk a röhögő denevért, hátha más is bekakil.

A Karcsi bácsi itt éppen a röhögő denevért csinálja. Én is próbálom, csak nem annyira jön át.

Szerintem a röhögő denevér az emberiség legnagyobb találmánya az Inter és a táccsdán óta.

A Nemzetis az két napos, mert a Nemzetis nem egy legénybúcsús. Először azt hittem, hogy táncos néni is lesz rajta, és akkor végre én is látok táncos nénit, de nem volt. Vagy volt, csak elfutott, mert olyan büdi volt. Próbáltam kérdezni a medzsikes bácsiktól, hogy nem szoktak-e fürödni, mert nem az hogy baj, csak büdi van. De senki nem mondott semmit, mert a medzsikes bácsik mindig csak azt mondták hogy így manát haltam, meg úgy manát haltam. Ez a mana nem pont tiszta nekem, de mindenki halja. Azt hiszem manának lenni nem túl jó dolog.

A Nemzetis első napját, azt átaludtuk.

A második napon viszont kijöttünk. Egyből találkoztunk is a Pók bácsival, akivel elég könnyű volt találkozni, mert a Pók bácsi eléggé nagy. A Pók bácsi engem Oszeknak szokott hívni, és én erre eléggé nagyon büszke vagyok, mert kevés teknőc olyan hogy Oszika is meg Oszek is. Remélem egyszer Pók bácsi elmondja, hogy neki miért ez a neve. Tök nem úgy néz ki mint egy pók. Kérdeztem Paolót is, de szerinte se.

Nekem van imélesem is, amire nagyon büszke vagyok. Az a címe, hogy kisteknőc-kukac. Vagy mi. Ez a kukac, ez kicsit gyanús. Van titkos rejtjelszavasa, azt mindig be kell pötyögni, hogy belemenjünk. Az én titkos rejtjelszavasom az hogy Meroni. Mert a Meroni néger és a példaképem.

És ebbe az imélesbe jön mindig, hogy kik klikkoltak az vivisen, csak mostanában mindig ilyen kisállatok klikkolnak be, de én azért visszaklikkolom őket. És aztán egyszer a Pók bácsitól is jött levél, én meg tökre megörültem, hogy hátha azt írja, hogy szeva Oszek, megyünk Havajosra, nem jössz velünk. Mert én tökre elmennék, mert Pók bácsi igazán jó fej. De aztán kiderült, hogy nem is Pók bácsi írta. Kicsit sajnáltam, mert jó lett volna levelet kapni az imélesemre, mert még sose kaptam még levelet. Pedig mindig nézem.

És akkor a Nemzetisen a Papi mellett bambultam végig a meccseket, és utána szépen megkértem mindenkit, hogy hadd csináljunk már egy fotót. Az első Süvi bácsi volt, aki ilyen tök magas, és ilyen nagyon jó fej. Mosolyog is, pedig a Papi megverte. Úgyértem kártyásban. Rendesből szerintem senki nem tudja megverni Süvi bácsit. Csak a négerek.

Itt éppen igyekszem kicsit előnyösen oldalról bambulni. A Papi mondta is, hogy Oszkár te mekkora egy ribanc vagy, de én azt nem tudom mi. Kérdeztem Paolót, de azt mondta, ez ilyen technikai. Kérdeztem, hogy akkor most mindig írjam azt, hogy Oszika vagyok, kisribanc, de Paoló mondta, hogy inkább ne. Jó, akkor nem.

Aztán a Gábor bácsi ellen kártyáztunk, őt is elvertük. Gábor bácsi rettentő jó fej, ő intézte hogy elutazzunk Krétásra. Aki ilyet el tud intézni, az sokat tud. Igyekeztem is jóba lenni Gábor bácsival, később még jól jöhet. Mondtam neki, hogy milyen kár, hogy elvertük, meg milyen kár, hogy manát hallott, meg minden. Hátha elintéz valamit megint. Ha Gábor bácsi olvassa ezt, akkor Vegaszt szeretnénk vagy Havajost.




Ez a kép nem annyira előnyös, mert épp a plafont néztem.

Aztán jött András bácsi, akit annyira nem ismerek, de azért elvertük. Ő nem mosolyog olyan vidáman, mert szeretett volna nyerni. Az ő manája is meghalt. Paoló mondta, hogy a manák korán halnak. Jó hogy nem vagyok mana.

Papi mondta, hogy András bácsinak lengyel kisbarátnője is volt, vagy mi. Mondjuk én is szeretnék olyat. Nem is kell, hogy ilyen lengyel legyen.

Kérdeztem Papit hogy neki volt-e lengyel kisbarátnője, de nem. Gondoltam.

Aztán már nagyon izgi lett a Nemzetis, mert a Papi Topnyócért játszott. Topnyóc az ilyen technikai, aki nem hallott még róla, annak annyit mondanék, hogy ott már bármi lehet.

Kérdeztem a Papit, hogy Topnyócba is repülőn megyünk-e, de kinevetett.

Ekkor játszottunk az András bácsival, aki egy másik András bácsi, mint az előbbi. Akartam kérdezni, hogy neki volt-e lengyel kisbarátnője, de eléggé izgi volt a meccs, körülöttünk csomó büdi medzsikes bácsi nézte, inkább csöndben maradtam.

Pedig még azt is meg akartam kérdezni, hogy András bácsi tud-e röhögő denevért csinálni, de azt se.

András bácsi elvert minket, ami furcsa volt, mert más bácsik nem szokták elverni a Papit, vagy ha mégis, akkor nem kérünk tőlük fotót. András bácsitól sem kértünk, csak akkor, amikor kiderült, hogy Papi mégis bejutott ebbe a Topnyócba. Ezt a fotót már kint csináltuk. Amúgy a Nemzetis egy büdi pincében volt. Nem egy Vegasz Hilton, mondjuk. Ott már jártam, tudom milyen.

Később az András bácsi lett a második a Nemzetisen. Haverom!

Aztán jött a nagyon nagy meccs, amikor eldőlt, hogy megyünk-e a világbajnokságra. Én eddig azt hittem, hogy a világbajnokság az, ami tavaly volt, amikor az Idán bácsi lefejelte a Materácci bácsit, de nem csak. Sőt, ez a világbajnokság amerikásban lesz, négerrel, meg mindennel. Tök el kéne menni.

Szóval a nagy meccset a Tamás bácsi ellen játszottuk. De nem volt olyan nagy meccs, mert a Tamás bácsi manája annyira meghalt, hogy elő sem jött. Néztem, de nem. Egy mana jött neki elő, azt le is fotóztuk, hamár előjött.

Végül a bíró bácsival is csináltunk fotót, pedig őt nem is vertük el. A bíró bácsi külföldi volt, és pizsamában jött el. Állandóan beszélt, de semmit nem értettem belőle. Azért egy fotót csináltunk vele, hamár.

Kiderült, hogy a bíró bácsi manája tökre nem hal meg, de sose nem!

Utána Thommo bácsi megnyerte a Nemzetist. Thommo bácsi a haverom, de ő nem csinált röhögő denevért. Bazsi bácsi sem, pedig ő is haverom, meg csapattag is, meg blogosa is van, amire már kommentoltam is, meg belinkolom majd ide. Zom bácsi is csapattag, de ő a legjobb barátom, az egy kicsit más. Zsóti bácsi sem csinált röhögő denevért, de ő mindig adott a kajájából, úgyhogy vele is fotóztunk egyet.

Szegény Zsóti bácsi nem megy világbajnokságra, ami azért szomorú, mert ő tök sokat készült. Meg azért is szomorú, mert ő tökre elvitt volna engem. Zsóti bácsinak van tava is. Saját! Papi mesélte, hogy Zsóti bácsi úgy pecázik, hogy ököllel belebasz a vízbe, és azzal fejbevágja a halat. Így mondta, hogy ököllel belebasz. Ha nagy leszek, én is ilyeneket fogok mondani.

Nemzetis után elmentünk ünnepelni, ahol kicsit bepiáltunk.

De a legjobb az volt, hogy eljött Andika néni, akivel a Karcsi bácsi összejött járni. Andika néni a legszebb! És már a pocakjában kiskarcsibácsi is van, és én meghallgattam, ahogy kiskarcsibácsi azt mondja, hogy táccsdán. Nem pont, de majdnem!

A képen ami van, az a csók. Elég lazának tűnik, ha nagy leszek, én is csinálok ilyet. A képen is éppen ezen bambulok.

Nekem nagyon tetszett ez a Nemzetis dolog. Mindenki nagyon jó fej volt. Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy így fotózhattam egyet vele a blogosomra. Tessék már kommentolni!

Tényleg, nem tudja valaki hogyan kerültem a pénzes bödönbe?

Legénybúcsús

Oszika vagyok, kisteknőc, és már elég szépen józanodom! Az hinné a teknőc, hogy a legénybúcsús az egy ilyen laza kulturbuli, de nem pont! Kulturnak kultur, meg laza is, mondjuk, olyan mint a focivébé, mert ott is iszunk, meg röhögünk, csak a legénybúcsú annyiban más, hogy nincsen benne ismétlés. Ha lemaradunk, akkor lemaradtunk. Ezt nem véletlenül mondom, mert mondjuk én eléggé lemaradtam valamiről, de ezt majd később! Előtte egy kép, ahogy iszunk. Bákádikólát ittunk, mert az finomabb, mint a sima. Szerintem a Bákádiak eléggé nagyon büszkék lehetnek a kólájukra, mert én úgy berúgtam tőle, hogy csak na. Egyszer elmegyek majd Bákádba, az fix.

A legénybúcsús az egy eléggé nagyon bonyolult dolog. Először azt hittem hogy elbúcsúzunk egy legénytől, mondjuk a Zom bácsitól, mert elmegy valahova. Aztán kiderült hogy nem megy sehova, csak megházasodik a Timi nénivel, aki gyönyörű. A házasság az az, amikor így megigérik, hogy tök jó fejek lesznek egymással, és majd szépen elhíznak. Na ilyenje lesz Zom bácsinak. Illetve nem lesz, mert már volt, most éppen abból józanodunk ki a Paolóval, csak kicsit lassan megy. De amikor legénybúcsúsozott, akkor még nem volt, hanem csak majd lesz volt. Technikai is, meg bonyolult is. Szóval nem az hogy elutazik, hanem házasodik. És akkor én megkérdeztem a Papit, hogy akkor már a Zom bácsi nem lesz legény? Erre azt mondta a Papi, hogy akkor lesz csak igazán! És innentől semmit nem értettem, de a Papi megnyugtatott, hogy ez egy ilyen nagy buli, ahol mindenki vidám, lesz pia, meg a végén táncos néni is. Hát én olyan táncos nénit még nem láttam, pedig elég sok helyen jártam, még Vegaszban is. Igaz most sem láttam, de erről majd megint később!

Szóval így eléggé kíváncsi voltam az egészre, Mondhatni tök izgultam.

Ők az ifjú pár, akik még nem azok, amikor ezt csináltuk, de azóta már azok. Zom bácsi a legnagyobb arc. Óriási cimborám. Egy kisteknőc élete tele van problémákkal, de Zom bácsi mindig tök jó fej volt, mindig el lehet neki mondani a dolgokat, plusz nézhetem ahogy kártyázik. És tök jó sapijai is vannak. És végigdömpereztünk vele a Váci utcában is, így farolva, ami minden kisteknőc legnagyobb álma, és mindjárt megírom. Szóval Zom bácsi megérti a kisteknőcöket. Azt hiszem Zom bácsi a legjobb barátom. Azért van rajtuk ilyen csík, merthogy inkogitó. Ezt a Papi mondta, nem én. Én nem is tudom mi az.

Itt kezdődött az egész legénybúcsús, mert szerenádossal elkértük a gyönyörű Timi nénitől Zom bácsit, hogy hadd má. A csapat előadott valami dalt, amit átírtak, hogy Zom meg Basszus, és az van a pólójukon is. Mindenkinek volt egyenpólója, mert ez ilyen kulturbuli, csak nekem nem. Igaz kisteknőcre nem olyan könnyű pólót találni, mert technikai.

A képen az van hogy táncolnak éppen a srácok. Innen nézve olyan, mintha mindegyik kakilni akarna, pedig nem. Csak táncolnak.

Aztán olyan jött, amit majd öreg teknőcként is emlegetni fogok, amikor a kisteknőceimnek magyarázom az élet nagy dolgait. Mert eddig én azt hittem, hogy a legnagyobb dolog egy kisteknőc életében az Vegaszban bambulni, de nem. Végigdömperezni Zom bácsival a Váci utcában, az a legnagyobb! Itt vagyunk a dömperben, Paolóval és a Bákádikólával.

Futottunk is a dömperben, meg faroltunk is, meg minden. És mindenki megnézett minket! Mi meg néztünk ki a dömperből a Paolóval, ahogy Zom bácsi húzott minket, és akkor valahogy tudtam, hogy ez most annyira jó, amennyire csak egy kisteknőcnek lehet. Itt van ahogy Zom bácsi húz minket.

Ez még a Deákon volt, mert onnan mentünk a Váci utcába, ami ilyen elit hely, és tele volt forma egyesekkel. Ott már ilyen feladatai is voltak a Zom bácsinak, nénikhez kellett odamennie, hogy mi legyen a kicsi Zom bácsi neve majd, ha megszületik, meg ilyenek. Ott láttam igazi japánt is! Néger nem volt. De ez a kérdezős nem volt olyan izgi, mert olyankor mindig megálltunk. Aztán amikor mentünk tovább, és faroltunk is, az nagyon izgi volt megint. Aztán bementünk a Börgerkinbe, mert tökre éhesek voltunk.

Végre egy fotó amikor éppen nem pislogok. Itt azt hiszem éppen a dömperezésről bambulok. Mondjuk azt senki nem kérdezte meg, hogy mondd Oszika, szeretnél minden nap így dömperezni a Váci utcában? Mondjuk szeretnék.

Ekkor már nagyon vidámak voltunk, és az egyik farolásnál a Paoló kiesett a dömperből, és akkor a Béla bácsi, aki orvos és nekem a nagy barátom, újraélesztette, de csak viccből, mert a Paolónak nem volt semmi baja, csak úgy csinált. Hát az nagyon vicces volt!

Amikor a Paoló kiesett nekem is eléggé kapaszkodnom kellett a lengőlábaimmal, de benn maradtam. Mondtam is a srácoknak, hogy Jól vagyok!, de nem rám figyeltek.

Aztán mentünk kulturszórakozóhelyre, hogy igyunk.

Ott is voltak feladatok, meg a Zom bácsi énekelt néninek, meg kifestették ilyen nénik, meg minden. Kártyákat is osztottunk, mi is a Zom bácsinak, amin mi voltunk rajta, illetve a srácok, mert én nem. De a Zom bácsi is jó fej volt, és meglepetésből ő is hozott kártyákat nekünk. Itt nézzük éppen a kártyákat. Addigra már elfogyott a Bákádikóla, úgyhogy ittunk valamilyen másikat.

Én mondjuk elég sokat ittam. És amikor már nagyon sokat ittam, akkor szóltam a Béla bácsinak, aki a barátom és csak úgy szólítom, hogy Béci bá, hogy élesszen má engem is újra, ne csak a Paolót. És Béci bá simán újraélesztett! Kicsit csikis volt, de megérte!

Ekkor én már eléggé nagyon berúgtam, mert mindenki azt mondta, hogy igyál Oszikám, baszisten! És arra már rájöttem, hogy ha a teknőc barátai azt mondják, hogy igyon, akkor a teknőc iszik. Ez egy ilyen nagy igazsága az életnek. Annyira sokat ittam, hogy kicsit így kidőltem. Ezt is lefotózták a srácok, pedig ezt nem lett volna olyan fontos. Már a szemem is ilyen karikás, meg kancsalítva nézek, mert kicsit berúgtam. De, ahogy a régi mondás tartja, aki éjszaka laza teknőc, az a blogosában is legyen laza teknőc, úgyhogy beraktam ezt az előnytelen képet is.

Sajnos sokkal többre nem emlékszem, mert ahogy mentünk a Marci bácsi kérójára beszundiztam. Ez azért nagy kár, mert ezután jött az a táncos néni, akiről a srácok annyit beszéltek, így mindig így mondták, hogy JÉÉZUSOM, meg ASZTAKURVA, meg aztán így sikítottak is. Én el sem tudom képzelni hogy mi lehet az a táncos néni, talán olyan aki tanítja őket táncolni? Mondjuk az rájuk fért volna, mert eléggé bénán táncolnak. Én mondjuk tudom, a szép táncolás titkát. Az a lényeg, hogy mindig felváltva kell a lábakat emelgetni, sosem egyszerre! Azt hiszem a teknőcöknek ehhez eléggé nagyon jó érzékük van. Hogy is mondjam, mi erre születtünk. Ezért is vagyunk olyan közel a négerekhez, mert ők is szépen táncolnak.

De azt hiszem nem ez a fontos, hanem inkább az, hogy ők az én barátaim, és én nagyon büszke vagyok, hogy velük lehettem az egész legénybúcsúson. A barátok a legfontosabbak. Pláne ha iszunk is! Be is rakok egy búcsúfotót róluk, mert annyira szeretem őket. És még annyit, hogy utána, néhány nap alatt már szinte kijózanodtam, de akkor meg jött az esküvős! És én eddig azt hittem, hogy a legénybúcsús volt az életem legnagyobb bulija, de az esküvős az még ennél is nagyobb volt! De azt ekkor még nem tudtam, csak most. Azt is meg fogom ám írni!

Krétás

Oszika vagyok, kisteknőc, de mostantól hívjon inkább mindenki Oszikosznak, mert most jöttünk meg Krétásról, és ott mindenkinek ilyen a neve, hogy kosz. Krétáson eléggé sok isten is van, ez náluk eléggé technikai, és szerintem a kisteknőcök istenét is Oszikosznak hívhatják.

Mondjuk elég régen nem írtam, mert a Papi mindig csak a saját blogosával foglalkozik. (Oszkár!) Mondjuk a Papi nagyon jó fej, be is jutott ebbe a blogosversenybe, én meg nem jutottam be. Ezen eléggé szomorkodtam, mert mondjuk nem az hogy az egészet szerettem volna megnyerni, de mondjuk Kisteknőc-kategóriában szerintem jó esélyeim lettek volna.

Aztán kiderült, hogy nincs is Kisteknőc-kategória.

Hát ezen tökre kibuktam. Több jogot kéne adni a kisteknőcöknek szerintem. Ez olyan, mint amikor a nénik is harcolnak azért, ne mindig nekik kelljen mosogatni. Vagy mi.

Akkor most berakunk egy képet Krétásról, mert már nagyon szeretnénk képeket berakni.

Itt éppen napozunk a Paolóval, de le vagyunk takarva, mert nehogy az uvé. Mondjuk én nem tudom mi az az uvé, de ha nehogy, akkor jó.

Aztán volt névnapom a héten, és akkor csomóan felköszöntöttek, és az tök jó volt. Nagyon köszönöm mindenkinek! És ha esetleg valaki éppen menne Krétásra vagy Havajosra, akkor mi a Paolóval szívesen elmennénk vele. Hátizsákban is elférünk! És nem eszünk sokat! (Aha. Nem, mi???) Annyira mondjuk nem.

Akkor most berakunk egy képet, amikor Krétáson étteremben vagyunk, és eléggé nem eszünk sokat.

Ugye mennyire nem eszünk sokat? Tökre nem! Mondjuk ezt még akkor csináltuk, amikor nem hozták ki a kaját. De akkor is nem. Mondjuk dinnyét azt igen, mert azt nagyon szeretjük. (És a fagyi?) Na jó, meg a fagyi. (Pizza?) Na jó, meg az. (Alga?) Mondjuk az algát minden teknőc szereti! (Lekváros bukta?) Namost az van, hogy mi fejlődő szervezet vagyunk, főleg én, és nekem ezért ennem kell, elég sokat, hogy jól megnőjek.

Akkor inkább berakunk egy képet, amikor kultúrmúzeumban vagyunk.

A kultúrmúzeum olyan hely, ahol öreg köcsögöket raknak ki ablakba. Aztán megtudtuk, hogy ezek a köcsögök háromezer évesek, és azt hiszem a legnagyobb, legidősebb teknőcök sincsenek háromezer évesek, és ez így elég menő. Akartunk is vinni haza, bujócskázni meg minden, csak nem lehetett.

Jaj, hát a lényeget nem mondom. Kicsit összevissza vagyok, most hogy ilyen régóta nem írtam, Hát csináltunk videót is! És én is benne vagyok! Meg a kecskék is. Namost a kecskék. A kecskék azt hiszem a teknőcök legnagyobb cimborái a nyuszik után. Krétás tele van kecskékkel, és kurva jó világító szemük van. (Oszkár!) Most mér? Az van nekik! Képünk is van!

A kecske az nagyon okos. Együtt sétálnak, mert az nagyobb buli. Meg felmegy a hegyoldalba, oda is, ahova teknőc már sosem tudna felmenni. Meg felmegy a növényre, mert a tetején a zöld, és azt megeszi. Láttam!

Akkor most berakjuk a videót.

Hú, eléggé nagyon izgulok.

Ha nem sikerülne, akkor a kecskék vannak rajta, meg én. Autósból!

Még sose raktunk be videót, úgyhogy ez nagy dolog egy kisteknőc számára. Így már mindenki láthat az interneten vagy mi.

Ha elcsesszük, ideg leszek.

Jó? Most akkor működik? Nagyon izgi! A hang nem túl jó, mert fújt a szél. De a végén ott bambulok én is. Tisztára elpirultam, annyira izgi ez a dolog. Enni kéne valamit, vagy mi.

Akkor most berakunk egy másik képet, erre a nagy izgalomra. Itt a nagy krétás várban vagyunk, amit a velencei bácsik építettek, akik Krétástól tök messze vannak, de odamentek. Aztán a várat elfoglalták a török bácsik, akik szintén tök mesze vannak, de ők is odamentek. Aztán az angol bácsik is odamentek, meg a német bácsik is, szóval elég sokan voltak már ott, pedig egyik sem turistaként, hanem elfoglalni. Megtudtuk, hogy ez a történelem. Amikor jönnek, de nem mint turista.

Egyszer én is szeretnék történelemben lenni. Nem tud valaki valami klassz helyet, amit elfoglalhatnánk történelmileg? Csak legyen sok kaja meg napfény, ha lehet.

Itt szépen átkaroljuk egymást a lőrésesben. (Turistafotó.) Má mér? (Hagyjuk. Sosem végzünk.) Mindig ez van. Múltkor a virág a fülemben, most meg ez.

A várban csináltunk egy másik fotót is, mert azon rajta van a tenger. A várnak szép nagy neve is volt, de elfelejtettük.

És Krétáson volt egy nagy cimborám is, Alekszandrosz, a pincér. Neki mindig azt mondjuk, hogy "Miszi mászi, Alekszandrosz!" Ez görögül van, mert Krétáson görögül beszélnek, és azt jelenti, hogy "Szevasz Alekszandrosz, hogy megy a bambulás?" De nem pontosan. Itt vagyunk vele, csak pont rosszkor fotózott a Papi, mert éppen elfordulunk. Nem az hogy baj, csak mégis.

A hely ahol laktunk rettentő menő volt. Saját medencéje is volt, ami a legmenőbb dolog a világon Vegasz után, mert az a legmenőbb. Mi is állandóan pancsizni akartunk, de csak óvatosan lehetett, mert a klórosos víz miatt. Állítólag nem tesz jót a teknőcök bőrének. Ilyenről hallott már valaki?

Mondjuk amikor megtudtuk, hogy Krétásra megyünk nyaralni, akkor egy napig fuldokoltunk a röhögéstől a Paolóval, mert mi az hogy Krétás? Zsíroskrétás? És ha Krétás van, akkor Ceruzás is? És akkor ott hetente hegyezik az országot? Hát ezt eléggé viccesnek tartottuk. És akkor a Paoló azt is mondta, hogy Hékás Krétás! és azt is eléggé nagyon viccesnek találtuk. Na mindegy, Krétás tele van amúgy kultúrkövekkel, nem csak a múzeumban, hanem mindenhol. Végigjártuk az egészet hátizsákban. És közben figyeltünk, hogy mi van.

Meg a másik, a kultúrtemplomok. Krétáson mindenhol vannak kultúrtemplomok. Minden falunak van egy, plusz a többi. Azokat is sokat néztük, pedig mondjuk mi már eléggé untuk, és strandon bambultunk volna inkább. De a felnőttek szeretik az ilyen kultúrcuccost. Egy fotót azért csináltunk mi is, hamár arra jártunk. (Turistateknőcök!) Már megint kezdi.

Így mindennel együtt Krétás eléggé hasonlít Havajosra. Tenger is van, meg meleg is, bambulni is jól lehet. Ki is találtuk, hogy akkor mi most inkább maradnánk, de persze nem lehet. Mondjuk nagyon sokáig nem maradnánk, mert nemsokára már kezdődik a Nemzeti, meg a Patriots, meg az Inter is, és akkor hajjaj. Kérdeztük Losztos is lesz-e, de az csak télen. Azért mi egy kicsit bambultunk még a végén, mert a szívünkbe bezártuk Krétást, meg a kecskéket, meg mindent.

Utóiratos. Az van, hogy holnap van a Zom bácsi legénybúcsúja, és mi tökre szeretnénk elmenni oda. Óriási buli lesz! Kultúrbuli! Hatalmas óriási! Már hetek óta erre készülnek, és lesz sok meglepetés is. Meg pólós! Meg pia! Meg titoknéni is! (Oszkár, nem kéne mindent kikotyogni!) Nem kotyogok. És amúgy is Oszikosz. Azt persze senki nem kérdezi meg, hogy mondd Oszikosz, szeretnél eljönni a Zom bácsi legénybúcsújára. Mert mondjuk szeretnék. Szóval, ha Zom bácsi, aki a legnagyobb, esetleg olvasná, akkor hadd má!

(Berakunk egy képet is, amit direkt Zom bácsinak csináltunk. Akkor jöhetünk?)

Pókemberteknőcök a Ligetesben

Oszika vagyok, kisteknőc, és nem tudom más hogy van a szüleivel, de én eléggé nagyon sztrájkosba fogok lépni, mert már tök régóta akartam blogost írni, de a Papi nem törődik vele. Nem akarna valaki a Papim lenni, a mostani helyett? (Oszkár, kisteknőcök nem lázadnak!) Mindegy, ez akkor sem igazságos. És szerintem a kisteknőcök is lázadnak. Csak nem úgy. Picit máshogy.

Szóval voltunk megint moziban, hát az nagyon izgi volt! Utoljára Londonosban voltunk moziban, a Batmanoson, de abból semmit nem értettünk, mert amerikaiul beszéltek. És akkor meglepetésből most megint elvittek minket moziba. Kicsit fura volt, mert a fényképezőstáskában mentünk be. Lehet hogy szégyellnek minket? Aztán bementünk, a Papi karfájára ültünk, és akkor csöndben kellett maradnunk, mert tele volt a mozi. Igaz, mindenki beszélt, meg röhgicsélt, de persze nekünk csendben kellett lennünk. Még jó, hogy patikukit ehettünk, meg jó kis kólit. Aztán eléggé nagyon szopó volt, mert kiderült, hogy a Pókemberes is amerikaiul megy. Pedig Pesten néztük! Itthon Pesten! (Oszkár, Budán néztük.) Hát pláne!

Mindegy, elmondom, mi volt a Pókemberesben. Hát, néger, az nem volt. Aztán megtudtam, hogy a valóságban nincsen Pókember, ezért nincs benne néger. Szóval, az volt, hogy a Pókember nője, az béna színésznő, ezért tökre ki van bukva, mármint a nője, viszont ráugrik egy trutyi, mármint a Pókemberre, amitől fekete lesz és meghülyül. Mármint a Pókember. De aztán megismerkedik egy másik kislánnyal is, aki sokkal szebb, mint a béna színésznő, meg van még egy kislány is, aki a Pókember szomszédja, de az nem tudja, hogy ő a Pókember, de a Pókember tudja, hogy ő a szomszéd. Ez az egész eléggé bonyolult, mondjuk. És akkor a Pókember bemegy egy ilyen bárba, és énekel is, meg úgy mozgatja a popiját mint Marci bácsi, aki mondjuk a legnagyobb. Marci bácsi óriási haverom, tőle tanultam meg, hogy "ibámeg", meg hogy "asztakurva", meg hogy "nyugiöreg, majd vársz". Marci bácsinak nincs szerencséje a lányokkal, de mondjuk a Pókembernek sem, de nekem sem igazán. Aztán a Pókembernek lesz egy ilyen ellenfele, aki olyan mint a Pókember, csak olyan a foga mint a Pszihatog bácsinak a Magicben. És aztán van a Homokbácsi, aki beleesik egy nagy homokhegybe, és onnantól ő a Homokbácsi. És a végén ők egy nagyot harcolnak, mind a négyen, mert van egy ilyen deszkás bácsi is, aki szintén harcol, mert ő is ott van. Addigra a Papi már elaludt, hát az elég ciki volt, utána kérdezgette, hoyg ki nyert a végén. Magyaráztunk neki, de látszott, hogy nem értette. (Álmos voltam, na.)

Itt egy kép Marci bácsiról, ha a nénilányok érdeklődnének. (Később lesz rólam is fotó, hátha.) Nagyon szép! Van piros sapija is, de azt most nem vette fel.

És akkor kaptunk meglepetésbe Pókember-pólóst is, mert az eléggé menő. És akkor napokon át a Pókember-pólósba aludtunk, mert az annyira menő. De aztán már nem. Azért itt egy szép kép, a Pókember-pólósban.

(Oszkár, mi az ott a fülednél?) Mi lenne, kisvirág. (Osszkáááár, minek kisvirág a füledbe?) Mitminek? Szép nem? (Oszkár, a Főteknőc szerelmére, kisfiúteknőcök nem raknak virágot a fejükre!) Neem? (Tökre nem!) Basszus. Elsőre tök jó ötletnek tűnt.

Hát ezért nehéz kisteknőcnek lenni. Az állandó stresszes.

Szóval ez a kép a Városligetesben készült, meg ez is, ami most jön. Itt éppen a focistákat nézzük, ahogy fociznak. Azt persze senki nem kérdezte meg, hogy mondd Oszika, szeretnél-e esetleg Te is... mindegy is. Itt már nincs rajtunk a Pókember-pólósunk, mert tök meleg volt és azért.

Most jut eszembe, hogy hallottuk, hogy van ez a versenye a blogosoknak. Hát azt én eléggé nagyon szívesen megnyerném! De tényleg! Persze az Oszika-blogos nem olyan szép mint Anna néni blogosa, vagy Zom bácsié, de mondjuk én tökre örülnék ha nyernénk egy utat Vegaszba, vagy mi. Ha más nincs, akkor kisteknőc-kategóriában indulnánk, szerintem ott elég jó esélyeink lehetnek. Kiszámoltam, hogy a vivivesen van már 48 ismerősöm, igaz ebből 5 plüss, és ha a többi kisteknőc, akinek blogosa van, később ébred, akkor simán nyerhetek! A Papi azt mondta, hogy ha népszerű szeretnék lenni, hogy sokan olvassanak, akkor az orális szeszről kéne írnom, csak az nem tudom, mi. Azért itt egy kép, pólóssal.

A Ligetesben olyan meleg volt, hogy teljesen. Mint Havajoson, pedig ott tökre! Erről most az jut eszembe, hogy se Inter, se Patriots, se Losztos, és ez eléggé szomorú. Tavaly ilyenkor már volt a foci vébés, ahol én végig az olaszoknak drukkoltam, meg ideköltözött a Bazsi bácsi is, most meg semmi. Moziba is alig jutunk el. Nem akar valaki esetleg ideköltözni? Elég jó a kérónk! Kaja is van, csomó! Meg tévés házimozis!

Itt éppen egy baromi nagy mászókára másztunk fel, ilyen tök magasra, csak az nem látszik. Mert állítólag a fa lombja az érdekesebb. Hát ezt ki érti...

Aztán elmentünk a Petőfis Csarnokba. De nem mentünk be, mert egy néni bent folyamatosan kiabált, hogy Vattacuki, ez a tuti! És akkor nem mentünk be. De egy képet azért csináltunk, hogy mögöttünk látszódják a Csarnok. A Papi azt mondta, hogy amikor kicsi volt, minden hétvégén idejárt, meg itt volt a Duran-klub, meg hogy ő vezette a Sting-klubost is. Mondjuk a Papi elég sokmindent mond, nem kell annyira komolyan venni. (Voltam és vezettem, baszki!) Hát akkor vezetett. Na.

Itt mondjuk éppen kicsit lefelé nézek, nehogy leessek. És még azt is szeretném elmondani, hogy múltkor titokban megpróbáltam a rendes vécén pipilni, de sajnos nem sikerült. Szerencsére erről nem készült fotós. Mert eléggé belecsúsztam a cuccosba, és ciki volt. És ha mindenki rámszavazna ezen a blogos versenyen, akkor mindenki a vendégem lenne egy algafagyira! Tényleg! Óriási buli lenne!